Amikor jó, hogy tudsz tanácsot adni

Ez egy nagyon jó érzés. Ma velem pont ez történt, itt a lakhelyemen, a helyi posta hivatalban. Fizettem be a csekket, és láttam a pénztárban ülő ismerősömön, hogy nagyon elkenődött. Majd amikor mentem volna el az ablaktól, megszólított. Megkérdezte, hogy nekem mellrákom van-e? Mondtam, hogy lassan 7 éve küzdök a rosszindulatú daganattal, és mondtam, hogy az első körben mellrákom volt, a második körben meg a mellrák áttétjével küzdöttem meg. Rákérdeztem, hogy miért kérdezi, és mondta, hogy azért mert az anyukája mellében rosszindulatú daganatot találtak, és jövőhéten fogják operálni, és teljesen el van keseredve. Nemcsak a betegség, hanem a műtét és az utókezelések miatt is el van keseredve. Mondtam, hogy ne keseredjen el, mert van kiút a betegségből. Mondtam, hogy az utókezelések nem olyan vészesek azért, mint ahogy elmondják, ki lehet, sőt ki kell bírni. Ekkor láttam az ismerősöm arcán, hogy a lehetőségekhez képest valamelyest megkönnyebbült, hogy váltott velem néhány szót. Abban maradtunk, hogy jövőhét folyamán fog keresni még.