2014.11.10 a nőgyógyászati műtétem napja. Reggel fél 9-kor én voltam az első a nőgyógyászati műtéteknél. Hysterectomia és salpingo oophorectomia (méh – és kétoldali petefészek eltávolítás) volt. A műtét utáni nem teljes 24 órát, a nőgyógyászati intenzív megfigyelőben töltöttem. Félkómás állapotom emlékei szerint ott, csak a gépek (EKG, vérnyomásmérő) kattogására emlékszem, illetve arra, hogy nagyon aranyos nővérkék ténykedtek körülöttem és az operációt végző orvos egy határozott szóval szólt hozzám, hogy “Ébresztő”. Majd szép lassan eljött a másnap reggel, pontosabban hajnali 5 óra amikor is keltett az éjszakás nővérke, és segített letörölgetni magamat. Utána szép lassan átsétáltam a kórterembe ahol el voltam helyezve. A szobatársaim csak ámultak és bámultak, hiszen engemet nem kellett tolószékben visszatolni a kórterembe, hiszen a saját lábamon mentem be, mint akivel semmi nem történt előző nap. Az ágyamon ülve váltottam néhány szót a szobatársaimmal, majd utána felálltam és elsétáltam a szekrényemhez a telefonomért. Azért szó mi szó valljuk be nem volt kellemes, de kibírható volt, és felemelő volt az az érzés, hogy tudtam, hogy a rosszindulatú elváltozás el lett távolítva belőlem. Egy teljesen új kapu nyílt meg előttem. Az azt követő napok sokkal jobban teltek, egyre jobban ment a járkálás, sokat voltam fent, igyekeztem minél többet sétálni. Sőt a felegyenesedés is napról napra jobb volt, igaz, voltak bennem a cérna mellett még kapcsok is. Ezek a kapcsok kicsit nehezítették a járkálást és a felegyenesedést, de megoldottam, hogy buli legyen minden. Majd elérkezett 2014.11.17, az a nap amikor is a délelőtti órákban eltávolították belőlem a kapcsokat és megbeszéltük a nőgyógyászommal a másnapi hazamenetelemet. Elárulom, hogy ez a 17-i nap telt el a leglassabban. És hát végül is eljött…eljött a várva várt nagy nap 2014.11.18., a HAZAMENETELEM NAPJA! Reggel még egy gyors vizit volt, majd mennem kellett a nőgyógyászati vizsgálóba, ahol megnézte a sebemet az operációt végző orvos, majd átkötözte, megkaptam a zárójelentésemet 2 példányban (mint tudjuk az egyik példány a háziorvosé), illetve a véralvadásgátló szuris receptemet. Délelőtt 10 óráig kellett elhagynom a kórtermet. Míg várakoztam a rokonomra, hogy beérjen értem az onkológiai intézetbe, addig szépen összecsomagoltam és még arra is volt időm, hogy a véralvadásgátló szuris receptemet kiváltsam. És végül is 09:45 perckor elhagytam az onkológiai intézetet, mintegy büszke sasként, hátrahagyva az elmúlt kellemetlenül kellemes időszakot. Kellemes volt, mert kedves emberek társaságát élveztem, mert hát imádom az egészségügyi dolgozókat.