Húgyhólyagrák

Most egy picit eltérek az Én betegségemtől. Ezt az írásomat egy kedves ismerősöm számára ajánlom.

A húgyhólyagrákos esetek a rosszindulatú daganatoknak mintegy 2%-át teszik ki. Férfiakban 2,5-3-szor gyakoribb, mint nőkben. Főként idősebb (50-70 év) korban fordul elő, de fiatalabbakban is jelentkezhet. Számos olyan környezeti tényező (pl. dohányzás) ismert, amely a húgyhólyagrák kialakulásában szerepet játszik és annak kockázatát nagymértékben növeli. Korai felismerés esetén gyógyítása terén kedvező eredmények érhetők el. 

A húgyhólyag szerkezete:

A húgyhólyag a hasüreg alsó részében, a kismedencében helyet foglaló üreges szerv, mely a vesék által termelt vizelet átmeneti tárolására szolgál. A vesékből a vizelet a két vékonyfalú csőszerű képleten, a húgyvezetékeken jut a hólyagba, és azt a hólyag alapjáról kiinduló húgycsövön keresztül hagyja el. A húgycső nőkben rövid, a szeméremajkak között közvetlenül a hüvely fölött nyílik; férfiakban hosszabb, áthalad a prosztatán, majd a hímvesszőn, nyílása pedig a makkon található.
A húgyhólyag fala több rétegből áll. Mint minden üreges szervünket, nyálkahártya béleli, melyet sajátos többrétegű hám, az úgynevezett urotélium borít. A nyálkahártyán kívül vaskos izomréteg helyezkedik el, melyet kívülről savós hártya borít.

A húgyhólyagrák tünetei:

A hólyagtumorok gyakran hosszú ideig sem okoznak semmilyen tünetet. A legjellemzőbb tünet a vérben megjelenő vizelet – ebben az esetben érdemes minél hamarabb kizárni, hogy nem daganat áll-e a probléma hátterében.

A hólyagrákok kezelésmódja eltérő a hólyagrák stádiuma szerint, vagyis attól függően, hogy a rák beszűrte-e vagy sem a hólyagfal izomrétegét, és képezett-e áttétet vagy sem. A terápiás terv elkészítésénél természetesen a rák lokalizációján, kiterjedésén, stádiumán kívül a beteg életkorát, általános egészségi állapotát is figyelembe veszik. A beteg megnyugvását szolgálhatja, ha az elkészített terápiás tervet kezelőorvosán kívül a család orvosával, vagy esetleg egy más szakorvossal is megbeszéli. A felszínes, a nyálkahártyánál mélyebbre nem beszűrődő hólyagrák esetén elegendő lehet a rák húgycsövön át történő kimetszése (rezekciója – ún. transzuretrális rezekció, TUR). Iyenkor többnyire cisztoszkópon keresztül távolítják el a daganatot vagy elektromos kauterrel, helyben pusztítják el azt. Ezt esetenként helyi kemoterápiás kezeléssel egészítik ki, vagyis a daganatgátló szert a hólyagba fecskendezik. Van, ahol tuberkulózis baktérium legyengített válfajának szuszpenzióját adják be ilyenkor helyileg a hólyagba. A baktérium-szuszpenzió a helyileg kiváltott gyulladás révén elősegíti a rezekció után esetleg bentmaradt daganatsejtek elpusztítását. Hasonló meggondolás alapján újabban elterjedőben van alfa-interferon (egy immunfunkciókat fokozó anyag) helyi alkalmazása is. Ha viszont a daganat már beszűrte a hólyagfal izomrétegét, de egyébként nem nagy kiterjedésű, szóba jöhet a hólyagfal rákosan beszűrt részének műtéti eltávolítása, melyet ugyancsak helyi kemoterápiás vagy immunterápiás kezeléssel egészítenek ki. Nagyobb kiterjedésű, az izomréteget mélyen beszűrő, vagy már a környezetre is ráterjedő rák esetén sugárterápiát alkalmaznak. A besugárzás történhet külső sugárforrásból. A sugarak képesek a hólyagig behatolni anélkül, hogy a fölötte fekvő szövetek súlyosabb károsodását okoznák. Sugárkezelés rendszerint heti 5 alkalommal történik, 5-6 héten keresztül. Ez nem feltétlen teszi szükségessé a beteg kórházban való bentfekvését. Egyes centrumokban viszont ún. belső sugárkezelést alkalmaznak, mikor is radioaktív anyagot helyeznek közvetlenül a rákos hólyagba. Olykor ezt külső sugárkezeléssel kombináltan alkalmazzák. E kezelésmód a beteg kórházi bent fekvését teszi szükségessé. Nagy kiterjedésű, a hólyag csaknem egész belső felületére kiterjedő és a hólyag falát mélyen beszűrő rák esetén az egész hólyag eltávolítása válhat szükségessé. Ez férfiakban együtt jár a prosztata és ondóhólyag eltávolításával, nőkben a méh, a méhkürtök, sőt, a petefészkek és a hüvely felső szakaszának eltávolításával is. Ilyenkor a szexuális funkciók is súlyosan károsodnak. Amikor a hólyag eltávolítása elkerülhetetlen, a vizelet tárolására és elvezetésére új megoldás kialakításáról kell gondoskodni. E célra több módszert is kidolgoztak. Ilyenkor a sebész többnyire a vékonybél egyik szakaszából alakít ki egy zacskószerű képletet, és ebbe köti be a veséktől a vizeletet elvezető húgyvezetékeket. A zacskószerű képlet másik oldalát pedig a hasfalhoz varrja ki, és nyílást alakít ki a külvilág felé. A szájadék fölé a hasfalra lapos műanyag zsákot rögzítenek a vizelet összegyűjtésére, melyet a beteg időnként kiürít. Másik megoldásként a vizelettárolás a vékonybélből a hasfalon belül kialakított zsákszerű képletben történik, melyet a beteg a nyíláson keresztül bevezetett katéter segítségével ürít ki időszakonként. E megoldások a betegnél súlyos lelki megrázkódtatással járnak. Idővel azonban az erre kiképzett nővértől megtanulva a hólyagpótló képletekkel a vizeletürítés helyes módját, kényszerűen alkalmazkodni tud azokhoz, s viszonylag normális életvitelt tud folytatni. Szerencsére azonban ilyen nagy műtéti beavatkozásra ritkán kerül sor, mivel a hólyagrák az esetek többségében még olyan stádiumban kerül felismerésre, amely kíméletesebb és eredményesebb kezelésmódok alkalmazását teszi lehetővé.

A kezelések mellékhatásai:

A hólyagrák kezelésében alkalmazott eljárások – a húgycsövön át történő, egyszerűbb tumoreltávolítás (TUR) kivételével – mindegyike jár valamilyen káros mellékhatással. A sugárkezelés a szokványos, máshol részletesen tárgyalt káros mellékhatásokon (fáradtság, hányinger, hányás, hasmenés) kívül a hólyagráknak a belső nemi szervekhez való közelsége miatt még a nemzőképességgel, illetve a megtermékenyíthetőséggel kapcsolatban is okozhat problémákat, és a sugárzás okozta szövetkárosodások a közösülést is fájdalmassá, kényelmetlenné tehetik. A helyileg alkalmazott kemoterápiás kezelés a hólyag irritációját, nyálkahártya-gyulladást vált ki. A szájon át, vagy intravénásan történő beadás esetén pedig hatásuk az egész szervezetet érinti és a máshol részletesen ismertetett mellékhatások – étvágyvesztés, hányinger, hányás, legyengülés, fáradékonyság, fertőzések iránti fokozott hajlam, szájüregi nyálkahártya-gyulladás, fekélyek, hajhullás – jelentkezhetnek, egyénenként igen változatos és eltérő formában. A mellékhatások többsége szerencsére csak átmeneti jellegű. A kemoterápiás kezelés befejezése után idővel elmúlnak. Igen fontos, hogy az étvágyvesztés ellenére gyakori kalóriadús táplálással a beteg jóltápláltságát megőrizzük, mert a jól táplált betegek jobban viselik a kezelés káros mellékhatásait.

Kötelező kontroll vizsgálatok:

A hólyagrákos betegnek a kezelés befejezése után az orvos által megszabott rendszeres időközökben ellenőrző vizsgálatra kell járnia. E vizsgálatokon való megjelenés rendkívül fontos, mert a hólyagrák hajlamos a kiújulásra, amit csak az ellenőrző orvosi vizsgálatok során alkalmazott vizsgálati eljárásokkal – hólyagtükrözés, vizeletvizsgálat, mellkasröntgen, intravénás pielográfia és egyéb tesztek – lehet időben észrevenni. Kiújulás esetén azonnal megfelelő kezelés alkalmazása válik szükségessé. Sok esetben a kiújult daganat cisztoszkópon keresztül történő eltávolítása megoldást jelent. Az időben diagnosztizált, a hólyagfal izomrétegét még nem beszűrő rákok túlnyomó többségében megfelelő kezeléssel hosszan tartó tünetmentes túlélést lehet elérni, még akkor is, ha időnként kiújulás következik be.