Bár nehezebb észrevenni, a nők mellében terhesség alatt is kialakulhat daganatos elváltozás. Ez azonban nincs összefüggésben a várandósággal, de megnehezíti mind a korai diagnózist mind a kezelését. Szerencsére ma már a kismama és a magzat is jó eséllyel túlélheti a betegséget.
Egyre több a terhesség alatt kialakuló emlőrák, amit a szakértők az egyre későbbi életkorba kitolódó gyermekvállalással magyaráznak. A mellrák ugyanis ritka a fiatal nők körében. „A rizikócsoportot a harmincas éveikben első gyermeket vállaló, várandós vagy szoptató nők alkotják.
Nem minden elváltozás daganat
Mivel a várandós nők melle jelentős változáson megy keresztül, előfordulhat, hogy gyanús csomók jelennek meg a szövetben. Ezek azonban többnyire csupán úgynevezett galaktokele, laktációs adenomák, fibroadnomák vagy tályogok, vagyis nem rákos elváltozások. A diagnózisuk tisztázása azonban különös felelősséget jelent, mivel eleinte az emlőrákhoz hasonló tüneteket mutatnak. Ráadásul a terhesség állapota gyakran elfedi a szimptómákat. A fiziológiai változások miatt nehezen áttapintható, ezért a betegek többségénél csak a szülést követő egy éven belül diagnosztizálják a daganatot.
A korai felismerés ugyanakkor éppen olyan fontos, mint a nem terhes nők esetében. Az ugyanis csak tévhit, hogy a várandóság megvédi a nőket a mellráktól. A túlélési arányt a nők életkora határozza meg: fiatalon, 35 éves kor alatt viszonylag jók, vagyis a terhesség nem javít, de nem is ront rajta. „Az első tünetek jelentkezése és a definitív diagnózis között eltelt idő az egyes vizsgálatok szerint 1–7 hó nappal hosszabb, mint az azonos korú, nem várandós nők esetében. Szoptató anyáknál 16 hónapos különbséget is leírtak. Ennek azonban már természetesen komoly következményei lehetnek: azoknál a betegeknél, akiknél késik a diagnózis, sokkal rosszabb túlélésre számíthatunk, mivel lényegesen gyakoribbak a III. vagy IV. stádiumban felfedezett elváltozások” – írja a tanulmányban a kutató.
Ma már nem szükséges az abortusz
Az 1950-60-as években az emlőrák diagnózisakor minden esetben a terhesség megszakítását javasolták az kismamáknak. Később azonban kiderült az utánkövetési kutatásokból, hogy az abortusz semmivel sem hosszabbítja meg a betegek túlélést, mivel a terhességnek magának nincs hatása a rák lefolyására. A várandóság természetesen akadályt jelenthet a kezelésben, és a babára nézve is káros lehet, ezért még ma is sok nő dönt ilyen diagnózis után a terhesség megszakítása mellett.
„A terhesség megszakítása ma már csak olyan esetekben javasolt, amelyekben maga a terhesség akadálya a daganat ellenes kezelésnek. A terápiás terv kialakítása minden esetben multi diszciplináris team feladata, de széles körű felvilágosítást követően a végső döntést természetesen a beteg bevonásával kell meghozni” – fogalmazott Dank.
A kezelés a terhesség előrehaladottságától függ
Az elsődleges kezelés – ahogy a nem terhes nők esetében is – a szövettani eredmények után a sebészeti beavatkozás. Ha a daganat a terhesség korai szakaszában jelenik meg, az orvosok a teljes mell eltávolítását ajánlják, mivel az egyéb kezelések a terhesség kései szakaszában, vagy csak utána lehetségesek. Ha azonban a várandóság harmadik trimeszterében diagnosztizálják a rákot, akkor mellmegtartó műtét is lehetséges, de csak akkor, ha a terhesség nem okoz késlekedést az amúgy a magzatra veszélyes sugárterápia megkezdésében.
A kemoterápiás kezelések egy része a várandóság bizonyos szakaszában lehetséges. „A citosztatikus szerek transzplacentáris transzportjával kapcsolatban egyelőre nem áll elegendő adat rendelkezésre, az azonban bizonyos, hogy az anyának beadott gyógyszer dózis egy része biztosan bejut a magzatba. Emiatt az első trimeszterben adott citosztatikumok megnövelik a veleszületett fejődési rendellenességek arányát, a második trimesztertől kezdve azonban egyes kombinációk (pl. FAC) biztonsággal adhatóak”- olvasható a tanulmány összegzésében.
Ezzel együtt a daganat diagnózisa nehéz döntés elé állítja a kismamákat, hiszen nem csak az ő életük forog veszélyben, hanem a kezelések árthatnak a magzatnak is. A helyzet az orvosoknak sem könnyű, mivel számukra az édesanya és a magzat egészségének a védelme egyaránt fontos. A kutatók az eddigi eredmények alapján a terhesség folytatását javasolják az anyáknak, de úgy, hogy a lehetőségektől függően a kezelés a lehető legkisebb mértékben térjen el a normálistól.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: