Mint írtam egy korábbi blogomban, 2014.11.18-án engedtek haza az onkológiai intézetből. Lényegében az első műtét utáni kontroll vizsgálatig – amely 2014.12.03-án volt -, szinte csak pihenéssel töltöttem a napjaimat, illetve apróbb házimunkát azért igyekeztem elvégezni. Megvallom őszintén, hogy másnap már közértbe mentem, de előtte lejelentkeztem a háziorvosnál, mert hát le kellett jelentkeznem, hogy megvagyok – jól vagyok, életben vagyok. Nagyon jól esett és esik, hogy ennyien aggódtak és aggódnak miattam. A mai napig megállítanak, és megkérdezik, hogy vagyok, vagy pedig, hogy érzem magamat. Hihetetlen, de még a szomszédok is segítettek amiben tudtak, mivel hát ugye azért ez egy hasi műtét volt, és hát nem volt egyszerű az én történetem. De úgy érzem megcsináltam és újból letettem az asztalra valamit. Valamit? Igen, valamit! Valami egészen újat, pontosabban egy új útmutatót, hogy hogyan is lehet újra és újra felállni a legnagyobb gödörből. 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: